KLUBTÖRTÉNELEM – 1.rész

A Felsőszeli TE megalakulását, mint minden nagy eseményt, egy egész élettörténet előzött meg, melyet Tánczos Tibor osztott meg velünk. A történet főhőse az ő édesapja, Tánczos Lajos, akinek lételeme volt a futás.

A futásnak katonakorában nagy hasznát vette, mikor a szakaszparancsnok helyettese (az akkori Csehszlovákia futó bajnoka 5000 méteren) minden reggel felsorakoztatta a bakákat, és reggeli torna gyanánt a kaszárnya udvaron futtatta őket: aki a 10 futó közül a legtovább bírta, jutalmat kapott. „ Egy alkalommal az apám szorosan a nyomában futott - akkor kiállt a szakaszparancsnok, és utasította a többieket, hogy fussanak, míg végül már csak az apám maradt egyedül, aki nyugodt lelkiismerettel, nem kifulladva futotta le a köröket - erre felfigyeltek.“ Ezt követően Liberecbe sorozták be. Eleinte nem ment neki a futball, de aztán komoly edzője lett, és tanítgatták; jobb szélsőt játszott. Bekerült a libereci katona csapatba - Liberec akkoriban másodosztályt játszott. Ők kölcsönadták a Bohemiasnak, ahol jópár mérkőzést lejátszott - így szerelt le, és aztán hazatérve is szeretett volna sportolni.

Felsőszeliben a Nagypál tóval szemben volt egy libalegelő, ott rúgták először a bőrt a fiatalok, onnan indult a helyi foci 1933-ban. Még pálya sem volt, de összeszedtek egy csapatnyi játékost és komolyan kezdtek foglalkozni a szabályokkal, továbbá kapukat készítettek, később kimérték a futballpályát is. Óriasi nagy volt az érdeklődés, mivel azokban az időkben ez volt az egyedüli látványosság a faluban. Az első felszerélést zöld-fehér felső és piros lábszár alkotta, akkoriban nem volt még ilyenre máshol példa: a többi csapat szakadt, szedett-vedett felszerélésekben játszott (Felsőszeliben az iparosok segítették a kezdést, a fő támogató a szeszgyár igazgatója, Schweigl Mihály volt).

A futball lassan az egész járásban elterjedt, és derbi mérkőzések sorozatai követték egymást. A nagy érdeklődésre utal az is, hogy a háború után „A“ ( gazdagabb lakosok) és „B“ ( munkásosztály) csapatok is kialakultak, melyek mérkőzéseiket a 40-es évek végeig a Nagy Pál tónál játszották. Az idegenbeli meccsekre lovaskocsin jártak. Az 50-es évek elején a pálya új helyszínt kapott, mégpedig a kendergyár mellett, a fő úttal párhuzamosan. A szeszgyár megszűnése után a kendergyár támogatásával és vezetésével működött a sportegyesület. Az akkori igazgató, Bognár úr, híres volt szigoráról, szemmel tartotta a labdarúgókat. Az egyesület első szakosztálya a kézilabda csapat volt, amely 1949-1954 között működött Putyera Sándor vezetésével. A sportegyesület 1947-1954 között ISKRA Felsőszeli név alatt szerepelt.